Cikk megjelenés: 2022-07-14 00:00:00 Utolsó frissítés: 2022-07-14 12:07:45
A teszten legsikeresebben teljesítő iskolák egy 6 napos Balatoni táborban való részvételt nyernek, melyhez idén a Nemesnek is szerencséje volt.
Sokan azért jöttek ebbe a táborba, hogy végre kipancsolhassák magukat a hosszú, 2021-22-es tanév után a Balcsiban, de cserébe kötelezően előadásokon kellett részt venni. Azt gondolnátok, hogy ez szörnyű, meg unalmas, de tévedtek; az interaktív előadások érdekesek és színesek voltak. Szombaton csapatunk érkezés után elfoglalhatta a 302-es szobát. Eredetileg úgy terveztük, hogy még a tábor megnyitója előtt csobbanunk egyet, de ez nem jött össze, mert alapvetően a tervezettnél később indultunk, valamint sikerült egy párszor rossz útra térni az utazás során. A megnyitón a szervezők; Sápi Ákos, az Econventio Egyesület elnöke és Pesti Tibor, az egyesület alelnöke bemutatkoztak és bemutatták az egyesületet, és azt is, hogy mit csinálnak, és mit akarnak mindezzel elérni. Ezután a táborba megérkezett csapatok bemutatkoztak egymásnak, majd jöttek a csapatépítő játékok.
Először egymást ismerhettük meg különféle kérdésekkel, volt olyan, hogy „Mit állítanál be háttérképnek álmaid telefonján?”, erre az én válaszom Sanyika, a cicám volt. A kérdések után egy érdekes játék következett: a kör közepén papírok voltak, mindenki elvett egyet. Kétféle lap volt, mind a kettő egy-egy kitalált népcsoport kommunikációs szokásait tartalmazta és úgy kellett bemutatkozni egymásnak, hogy ezen szabályokat betartjuk, node most jön a csavar: ezek a szokások úgy voltak kitalálva, hogy lehetetlen legyen a kommunikáció. Például, az egyik csapatnak kötelező volt megérinteni a másikat, míg a másiknak azonnal abba kellett hagynia a beszélgetést, ha testi kontaktusra került sor. Nagyon érdekes volt, és hihetetlenül kínos. A rövid vacsora után folytattuk az ismerkedést; össze lettünk keverve, így olyan csapatok alakultak, amelyekben minden tag más iskolából érkezett. Két feladatot oldottak meg az új csapatok: az elsőben ki kellett választani olyan tárgyakat, amelyeket elvinnénk egy űrhajóban egy új bolygóra. Miután a csapatok végeztek, meg kellett beszélni, hogy kik mit választottak, és meg kellett egyezni afelől, hogy tényleg mire volna szükség. A napot egy olyan feladattal zártuk, melyben kaptunk 4 szempontot, és azokból kellett összeütni egy vállalkozásnak a bemutatóját. Nagyon jól éreztem magam a munka során, hihetetlenül sokat röhögtünk, jókedvből biztosan nem volt hiány.
A második napon még mindig nem vetettük bele magunkat a pénzügyes dolgokba. Tibi bácsi messze híres túráján vehettünk részt vasárnap délelőtt. A csapatok kaptak egy feladatlapot (ún. itinert), melyen szerepelt, hogy merre kell menni, valamint voltak ott kérdések, melyeket meg kellett válaszolni. Igencsak fárasztó volt a közel négy órás kutyagolás Balatonbogláron, de megérte, mert rengeteg érdekességet tudtunk meg a tó menti városról és a gömbkilátóból is megcsodálhattuk a kilátást. A fáradságot és a szomjúságot a Zoli bácsitól ingyen kapott jéghideg üdítő, illetve a túra végén Laci bácsi retro fagyija enyhítette. Ha ettél finom fagyit, azonnal felejtsd el, mert még azt is túlszárnyalja, én mondom! Ezen a napon a délutánunk végig szabad volt, végre megmártózhattunk a magyar tengerben.
Hétfőn reggel egy, az inflációval kapcsolatos előadást hallgathattunk meg, illetve letesztelhettük, hogy okosabbak vagyunk -e, mint az ország bizonyos pénzügyi kérdésekben. (Spoiler: igen, azok vagyunk!) Estefelé, vacsi előtt ellátogattunk egy régi, Árpád-kori romtemplomhoz Rádpusztán. A templomhoz vezető úton még kutyákat is láthattunk, nagyon aranyosak voltak.
Kedden délelőtt az Állami Számvevőszék elnöke, Domokos László gondoskodott arról, hogy minél jobban megismerjük a szervezetüket, és a feladatkörüket. A délelőtt egy Kahoot-meccsel zárult, nagyon élvezetes volt. Délután a Nemeses csapat megmutathatta a híres békés megyei főzőtudományt, ugyanis a tábor szervezői főzőversenyt rendeztek. Az alapanyagok és a felszerelések adottak voltak, nekünk csak el kellett készíteni a tökéletes sertéspörköltet. Nagyon gondos munkát végeztünk, szépen megterítettünk, és békési népdalokat játszottunk a zsűrinek. Munkánk nagyon eredményes volt, mert meg is nyertük a versenyt.
Az utolsó napon, melyre programot szervezett az egyesület, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal tartott bemutatókat. Az elsőn láthattunk néhány, lefoglalt kamuterméket, és megbeszéltük, hogy miért nem szabad ilyeneket venni, valamint mik az ilyen termékek ismertetőjegyei. A program az udvaron folytatódott, ahol megtudtuk, hogy hogyan zajlik egy „rajtaütés”. Mindemellett azt is láthattuk, hogyan lehet valakit megbilincselni, vagy hogyan kell egy lőfegyvert használni. Természetesen a pisztoly nem volt megtöltve, szerencsére senkinek nem esett bántódása. Az aznapi fürdőzés után elhatároztuk, hogy egy másik iskola diákjaival együtt elmegyünk Fonyódra, és kinézünk a Sipos-hegyi kilátón. Eszméletlen látvány tárult elénk, az egész Balatont beláttuk. Mikor visszaértünk a szállásra, a tábor legjobb vacsoráját fogyaszthattuk el. A szervezők saját készítésű ételekkel megrakott svédasztallal vártak bennünket. Ezt a napot hosszú UNO-maratonnal koronáztuk meg.
Végül eljött a csütörtök, a ténylegesen utolsó nap. Megbeszéltük egymással, hogyan éreztük magunkat a táborban. Mint az várható volt, csupa pozitív válaszokat hallhattunk. Kiköltöztünk az ekkorra az UNO kártyapartik miatt híressé vált 302-es szobából, és egy könnyes búcsú után elindultunk hazafelé. Az út nem volt zökkenőmentes, sajnos útépítés miatt körülbelül negyed órát vártunk a dugóban Kecskemétnél, de nem csüggedtünk, retro magyar slágerektől zengő kisbuszunkat messziről hallhatták a velünk egy útvonalon utazók.
Elmondhatom, hogy a tábor során rengeteg élménnyel gazdagodtam, és sok barátot szereztem. Azóta is beszélünk egymással, remélem, hogy nem fog elveszni ez a kapocs közöttünk és még találkozhatunk a jövőben valamikor. Köszönettel tartozom az Econventio egyesületnek, valamint a sulinak, hogy részt vehettem ebben a hat napos hihetetlen kalandban. Ha jövőre is sikerül az iskolának eljutnia ebbe a táborba, ígérjétek meg, hogy megmutatjátok, milyen ügyes egy Nemeses diák, és odateszitek magatokat a főzőversenyen, ha lesz!
A cikk Opauszki Norbert tollából - bocsánat - billentyűzetéből született (fényképeket pedig hivatalos Facebook oldalunkon találtok, melyeket Molnár Dániel, Molnár Miklós, Opauszki Norber és Uhrin Ottó készítettek)
